csavargás
2010.12.20. 11:02
Na mert minden minden rendes magyar mi is kimentünk adventezni Bécsbe.
Az egész még a hónap elején kezdődött. Jöttek az első havak és azt beszéltük, hogy jó lenne lemenni a Vörösmartyra forraltborozni. De hogy Bécs mégis szebb, meg nagyobb, meg amúgy is jó lenne csavarogni. A Vörösmartyt letudtuk valamikor egy hétköznap este, munka után. Nem mondom, szép meg minden, de hogy miért kell agyon vizezni a forraltbort az sosem fogom megérteni. Inkább lenne egy picit drágább, de olyan rendesen elkészített cucc ahogy a faterom szokta...mindegy, megittuk és addigis kiszámoltuk hogy melyik hétvégén fér bele a látogatás sógoroknál.
Viszont a hét második felében jöttek a hírek a hóról. Kicsit elkezdtünk keverni. Ugye én csak a kocsi két első kerekére vettem téli gumit, az meg nem EU kompatibilis. Anyós ideígérte a kocsiját de a havazás miatt azon gondolkodtunk talán vonattal most biztonságosabb lenne. Hét közben nem volt időnk elmenni a Keletibe úgyhogy szombat reggelre hagytuk a jegyvásárlást. Persze, ahogy Móricka elképzeli. Nem volt helyjegy, azt meg nem mertük kockáztatni hogy állunk a vonaton három órát oda, meg este ugyanannyit vissza is. Úgyhogy anyukát odarendeltük a Keletihez, kocsicsere és go west.
Valahol Tbánya környékén lehettünk mikor előttünk mindenki elkezdett vészvillogózni. Rácsaptam én is a gombra aztán amikor a mögöttem lévő két autó is átvette a "ritmust" kikapcsoltam. Pár perc araszolás után láttuk meg hogy mi történt. Aranyos kis hármas karambol, közepén egy sünverdával. Kicsit örültem neki hogy az előző esti buli elhúzódott, ha korábban kelünk és kicsit hamarabb jövünk erre talán mi is ott pihentünk volna az út szélén...na elhagytuk őket és nagygáz. Győr után már néha mertem oldalra is nézni, odáig konkrétan alig volt takarítva a pálya, a hó meg csak esett...aztán osztrákföldön már havazás sem volt, meg az utat is úgy letakarították mintha semmi sem esett volna és lenyugodtam. Csak a pálya melletti hó emlékeztetett arra hogy itt bizony dolgoznak a karbantartók.
Kora délután értünk Bécsbe. Kocsi lerak a P+R-ben, pár megálló metró és máris a kisebbik vásárban ittuk a puncsot a Herrengasse mellett. Gondoltam estig kimegy ez a két deci belőlem, meg különben is rákajálok. Séta, nézgelődés, aztán találtunk végre egy jó kis kolbászost. Na egy sajtos sült kolbi mindjárt elém is került, Dorka meg is jegyezte hogy eléggé gasztrotúrista vagyok. Igazat kellett neki adnom, ugyanis amikor jóllaktam már semmi más nem érdekelt csak hogy inni kéne egy kávét. Viszont éreztem rajta hogy ha nem nézegethet meg legalább 15-20 vásári bódét akkor előbb-utóbb kapni fogok. Úgyhogy mentünk bámészkodni.
Na ezt másfél óra alatt "meguntuk". Igazából én már öt perc után untam, de megvártam amíg jól átfagy a lelkem és akkor közöltem vele hogy jól esne az a kávé valami meleg helyen. Nem bánta az ötletet. Viszont sehol nem láttam egy rendes kávéházat pedig konkrétan ezt lestem mindenhol. Egyedül a Dzsordzs Klúni neszpresszós plakátja jelezte hogy valahol talán szerencsém lesz. És akkor megláttuk a mekkafé feliratot. 300méter, simán kibírjuk.
Kb 10 perce bolyongtunk a megadott irányba de semmi. Aztán nagy nehezen az egyik sarkon befordulva találtunk egy krimót ahol espresszo is volt az árlapon. Jó lesz, csak már menjünk valami meleg helyre. Olyan is volt. Ez rendes kávéházzal milliomos lehetne ott akárki.
Ezután már csak a nagy vásár volt hátra. Aki nem járt még arra annak mondom hogy szombat este ne menjen. Mint a heringek. Iszonyat tömeg volt. Körbejártuk, szép volt, jó volt de már alig vártam hogy induljunk haza. Vettünk egy kis vásárfiát, aztán iszkiri vissza a kocsihoz. Reméltem hogy nem lesz nagy forgalom hazafelé, jól esett volna már a pihenés. Na ezt csak szerettem volna. Komolyan mint a belvárosban...csak kicsit nagyobb tempóval.
Kb este kilenc körül értünk Tbányára. Lejöttünk a pályáról tankolni, amikor láttuk hogy megy a felhajtóra a mentő. Gondoltuk Pestre visz valakit. Amikor folytattuk az utat már jött is a következő. Na akkor már sejtettem hogy talán nem a pályán kellett volna letudnunk ezt ez a maradék ötven kilométert. És szinte ebben a pillanatban értük utól a feltorlódást. Jó negyed óra araszolás után értünk a belesethez. Nem tudom mi történhetett de az egyik kocsi a szalagkorlát túloldalán állt...Nem csoda hogy két mentőt küldtek. Közben azt beszélgettük, hogy mi lett volna ha nem megyünk le tankolni. Elég esélyes hogy kb ott tartottunk volna ahol a baleset volt...asszem valaki vigyázott ránk odaföntről. Vagy csak anyós imádkozott hogy egybe maradjon a kocsija.
Aztán csak hazaértünk. Na jöhet a karácsony.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
kozgaztanar 2010.12.21. 16:33:52
istenem, forralt bor... rá kéne vennem magam, hogy hozzak valami olcsóbb boritalt, aztán uccu neki! :)
díva naíva 2010.12.25. 08:50:21
Ezen a szombaton 40-nel araszoltam ki a suliba, hazafelé Ausztriában már szárazak voltak az utak, mégis szórta az utat sóval egy karbantartó kocsi, amint átértem a határon, latyak ezerrel és nem takarított senki...
Lényeg, hogy épségben hazaértetek :)