Kemping

2011.06.06. 14:16

Na az úgy volt hogy baromira megjött a nyár. Én meg mint olyan, be vagyok sózva nyáron úgyhogy elhatároztam, hogy ezentúl ha jön a napsütés akkor menekülünk vidékre.

Csak ezzel egy probléma van : a szállás. Előre foglalni körülményes, ha nem mész akkor bukod a foglalót, ha meggondolod magad akkor szintén, meg különben is...most még nincs gyerek, kötöttség, mi lenne ha kipróbálnánk a nomád életmódot - dobtam fel otthon a régi vágyamat. És szavaim meghallgatásra találtak.

Pár hete meg is vettük a Kecsuát. Olyan feldobod és kész típusú sátor, szellőzős. Imádom. Hozzá matrac felfújhatós, hűtőláda, kempingszék és meg is vannak az alapok. Valami ilyesmi készlettel indultunk neki a szombatnak.

Persze szombat este. Mert hát mikor máskor? Előtte ugyanis hivatalosak voltunk egy kertipartira meg egy esküvőre. Ezeket letudtuk hatig, aztán skera. Kocsi megtankol, cucc bedobál hátra, na nézzük az időjárást. Elsődleges cél : Velence. Na az időképen konkrétan egy baromi nagy felhő villámolgatott a Velencei-tó fölött. Kicsit vakaróztunk rajta mi legyen, ahogy néztük a légmozgás észak felé vitte a balhét. Na ha Velencén esik  akkor megyünk tovább a balcsira...csak beengednek valahova még estéről. Ha nem meg...majd lesz valahogy.

Fél tízre értünk Velencére (ilyen amikor egy nő siet én meg várom...). Az eső (már ha volt is ) eddigre odébbált, pár csillag már ott hunyorgott fölöttünk, ezzel nem lesz baj. De az a fránya kemping úgy elbújt...találtunk egy sorompót, mögötte valami társaság iszogatott. Na, ez lesz az! De hol a portás? Bemegyek, kérdem a figurákat hogy akkor ez most hogy? Ők nem tudják, de ha akarom van náluk beléptetőkártya, szívesen felnyitják a sorompót. Na meglátjuk, kerülünk egyet. Kezdett gyanús lenni hogy nem jó helyen vagyunk. Mint Lali az Üvegtigrisben...na mindegy. Gurulunk odébb, sátrak, lakókocsik, csak porta nincs...megőrülök. Helyieket kérdezzük, hál istennek irányba raktak. Persze nem sok kellett volna hogy kőházban aludjunk, nagyon győzködtek. Mindegy, megérkeztünk.

Portás - kicsit vörös orral - kérdezi mizu? Elregéljük neki kalandos utunkat, hallgatja egy darabig, aztán felpattan a bicajra, kövessük. Majdnem elütöttem mikor elém kacsázott, akkor belegondoltam hogy valszeg nem a leégéstől ilyen az orra. Irigyeltem, ki voltam már száradva agyonra. Megmutatta a fontosabb pontokat, aztán lelépett, majd holnap fizetünk. Ha elégedettek leszünk gondoltam én, de neki azért nem mondtam.

Kocsi lerak, sör nyit. Sátor kivesz, feldob, kész. Kalapács, rögzítés, ok. Ez gyorsan ment. Matrac elő ( sör meghúz ), sátorba be, becipzároz, sok a szúnyog...matrac felfúj, lepedő elő, nem megy rá. Matrac leenged, lepedőbe begyűr, újra felfúj, izzadok, hol a söröm? Na kész, takaró. Okos ember otthon behúzza, mi meg itt..Még egy sör, gyűrjed bele, nem megy, na sikerült, gombócban van, nem férünk el...várjál, kiviszem. Rázom jobbról, balról  ( még a matracot ) aztán csak sikerül. Na jó elég volt. Marac a sátoban, sátor mögöttem, én a széken Dorka mellettem, hűtőláda előttem - lábtartónak pont jó - előttünk meg a tó...nem mertük megnézni az órát. De az érzés - megfizethetetlen.

Reggel harangszó. Hatkor. Azanyád. Aztán onnantól negyed óránként. Már tudom miért vagyok ateista. Nyolcig elhúzzuk valahogy, de már jól esne egy kávé. Büfé zárva. Főkapunál kérdezem a figurát, azt mondja majd szezonban kinyit a büfés...ennek nem mond semmit az a szó hogy Június? De igen, négyezer lesz egy éjszaka, maradhatunk estig. Mondom kávé!!! Ja, az odébb a szabadstrandon.

Délután jöttünk haza, nem maradtunk estig. A sátor jól vizsgázott, asszem lesz még pár kalandos hétvégénk együtt.

A bejegyzés trackback címe:

https://elvaltam.blog.hu/api/trackback/id/tr712961579

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása