levelek_1

2012.08.30. 17:09

Ez egy dolog hogy a múltamat nem tudtam kiirtani a fejemből. Pedig akartam. Volt időszak mikor úgy éreztem sikerült is, bár ez valahogy elmúlt. Nem is tudom mikor volt az első pillanat amikor először visszajöttek a "dolgok". De ettől még talán nem lenne nagy baj.

Aztán rám szóltál tavaly nyáron. Ugye az ominózus "beszélgetés" hogy mindig mindenről az jut az eszembe. Nekem ez fel sem tűnt annyira természetes volt. Azután próbáltam odafigyelni, magamban tartani. Hol sikerül, hol nem, de nagyon nehéz. És minél jobban erőltettem hogy magamban tartsam a dolgokat annál rosszabb lett. De megtanultam valamit : azt a hét évet sosem fogom tudni kitörölni. Vajon túl tudnál ezen valaha lépni?

Persze nekem is voltak/vannak dolgok amik nem tetszettek, de nem tudtam változtatni rajtuk. Pl a szex. Szerinted én túl nyitott vagyok, szerintem meg te vagy túl zárkózott. Én azt hittem idővel változol, de eltelt három év és még mindig nem tartunk ott hogy azt mondjam ez igen, ennél jobb nem lehet. Sajnos azt látom hogy ha rajtad múlik ezen a szinten megállunk és amíg együtt vagyunk addig ez lesz. De nekem ez így nem ok. Nem kérek lehetetlent tőled, vannak dolgok amik alakultak, de nekem rengetegszer van hiányérzetem. És nem akarlak megcsalni, sem úgy leélni egy életet hogy azt mondjam utólag "ennél ez lehetett volna sokkal jobb is"

Február eleje van és nem vagyok boldog. Amikor összebújunk nem érzem azt...mit is? Amit azelőtt, mikor megismerkedtünk. Hogy semmi sem számít csak együtt legyünk, hogy mindegy mi történik holnap mert ma boldog vagyok...nem, semmi hasonlót nem érzek. Asszem az ilyenre mondják, hogy kihűlt a kapcsolat. Pedig szeretek neked örömet szerezni engem mégsem tesz boldoggá hogy veled vagyok. Igazából jelenleg semmit sem érzek. És hogy így éljem le a maradék éveimet? Esélytelen. Amilyen eszetlen vagyok egy nap összepakolnék és irány a nagyvilág. És minél később történne ez meg te annál jobban megszenvednéd. Én viszont elhatároztam valamit a válás után - a boldogságot illetően nem kötök kompromisszumot. Ha belegondolok eszerint már rég nem kellene együtt lennünk...

Most kivárok, hátha változik valami...vagy minden. Van rá hat hónapom, ha addig nem jön össze akkor ennyi volt. Talán addig el tudom húzni hogy se a házasság se a gyerekkérdés ne jöjjön elő...aztán meglátjuk. De ha szeptemberben is ezt érzem akkor nem lesz tovább. Legalábbis együtt...

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

Szerző: sing-lee

6 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://elvaltam.blog.hu/api/trackback/id/tr124084796

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.