jubileum
2010.09.27. 10:00
Egy éve kezdődött...nem is tudom most ez sok, vagy kevés...így utólag nem tűnik soknak, de voltak időszakok, mikor egy-egy nap is pokoli hosszú volt. Azt hittem új életet kezdek. Szerettem volna magam mögött hagyni mindent, letisztázni az életemet és nekifutni mégegyszer. Nem sikerült.
A múltam mindig előjött. Újra meg újra, mindig mikor a legkevésbé számítottam rá...aztán kénytelen voltam belátni, hogy ez már mindig így lesz. Meg kellett tanulnom bánni vele. És amikor a legkevésbé számítottam rá előkerült Dorka is.
Talán tényleg csak barátságot akart. Talán lehetett volna úgy, ha...ha tényleg csak annyi lehetne. Ha nem jelentene még mindig ennyit nekem.
Igazából mikor újra találkozgatni kezdtünk elhatároztam hogy elmondom neki. Mindent, ahogy volt, cifrázás nélkül. Mondhatni az esélytelenek nyugalmával meséltem neki arról az időszakról...de megérte. Már tudja hogy miért is volt, hogyan volt tavaly ilyenkor. És megértette...
Szombaton is találkoztunk. Sokadszorra az utóbi időben. Bár idáig szigorúan tartotta magát, hogy ebből csak barátság lehet, amikor kicsit közelebb léptem hozzá már nem húzódott el. Jó volt újra a karjaimban tartani.
Most unalmas napok következnek. Meló, alvás, evés...és tervezgezés. Kell pár hónap, aztán...ha addig nem dől ki a liszt akkor talán egy rendes élet. Egyszer megkaptam Incitől, hogy csak akkor írok ha bajom van...reméljük nem úgy lesz.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
